A felújító munkát beválogatták a Népi Építészeti Program 2018-as évadát bemutató kiadványba, amely 2020 márciusában jelent meg.
A pályázati beszámoló hivatalos elfogadására 2020 februárjában került sor.
A felújítási terv már 2017 tavaszán elkészült. Ebben kidolgoztuk a szabadkémény, tüzelőberendezések, nádtető, padlók helyreállításának módját.
A pályázat eredményes volt, így a megvalósításra 2018 tavaszán és nyár elején sor kerülhetett.
Az elpusztult szabadkéményt rekonstruáltuk, az eredetitől némileg eltérő módon. A füstelvezetés részben a falakba rejtve történik, a kemence esetében pedig részben az eredeti úton, a nyílt kéménykürtőn. A ház felújított tüzelőberendezései ilyen módon a mai előírások szerint is használatba vehetők. A ház valamennyi füstje ilyen módon is az újjáépített kéménykürtőn át távozik, de részben a padlásszinten a kürtőbe becsatlakozó zárt csövekben halad.
A szabadkéményt statikai megfontolásból teljes egészében téglából építettük újjá, és ehhez új nagy méretű téglát használtunk, ezáltal érzékelhető, hogy egy újjáépített, mai szerkezetet látunk. A szerkezet biztonságának érdekében a konyha hátsó fala alá a statikus tervező Vándor András javaslatára utólagos alapozást készítettünk.
A konyha megmaradt, a helyreállítás során kiinduló állapotának rajzai az oldal felső sorában a "Felmérés" fülben találhatók,
legrészletesebben a 2010-es rajzsorozatban.
A szabadkémény szerkezete nem teljesen azonos az eredetivel. Ezt nem tudtuk pontosan rekonstruálni, mivel sajnos nem volt róla felmérés, és nem maradt ránk a készítésére vonatkozó szaktudás. Így egy mai tudásunk szerint megfelelő és történeti korokban is használatos formában az eredeti boltozathoz közelítő megoldás született, amelyben a kürtő két oldalán egy-egy hevederívet alakítottunk ki, ilyenek az eredeti szerkezetben nem voltak.
A szabadkémény két oldalsó része emelkedő dongaboltozatokból áll, ezek között, rájuk támaszkodva emelkedik a kéménykürtő. Bár itt eredetileg nem volt, a nagyobb biztonság kedvéért a dongaboltozatok közbülső szélein egy-egy álló tégla magasságú és azonos szélességű hevederívet építettünk – ez a vastagságnövekedés csak a padláson látszik. E hevederívek adják át a kürtő súlyának nagyobbik részét a hátulsó falnak, illetve a pitvar-konyha közötti kettős gerendának. A boltozathoz fa alátámasztó zsaluzat (romenád) készült, amit csak a boltozat egyik feléhez készítettünk el, és a boltozásra három technológiai ütemben került sor. A zsaluzattal először az egyik, majd ennek megszilárdulása és kizsaluzás után a másik oldal dongaboltozatát építettük meg a hevederívvel.
Amikor a boltozat mindkét fele állt, utoljára a két hevederív között a kéménykürtő felé emelkedő keskeny, közbülső szakaszt építettük meg, a hevederívek közé erősített ideiglenes zsaluzattal.
A hevederívek vonalában húzódik a boltozatot összefogó két meglevő vonóvas. Ezek meg voltak hajolva, de kiegyenesítve helyre lehetett hozni őket, meg kellett erősíteni a falon kívüli megtámasztásukat.
Meglepetés volt, hogy a biztosan több, mint száz éve beépített vasrudak belső végéit rögzítő nagy, négyzetes, kovácsolt csavarok szinte minden fáradság vagy erőltetés nélkül újra megmozdíthatók voltak a vonóvasak menetes végein, nem rozsdásodtak össze, így gond nélkül újra be lehetett állítani őket.
A konyha sarkában állt, erősen romosan ránk maradt beépített tűzhely rekonstrukciójához kevés támpont állt rendelkezésünkre, végül ide a feltételezhető egyszerű vízmelegítő tűzhelytől eltérően egy szintén egyszerű, az eredeti méreteknek pontosan megfelelő, de vaslapos tűzhely készült, két bontott lemezajtóval.
A konyha belső falfelületeinek tapasztását és simítását kiegészítettük az összes megmaradt eredeti felület megtartásával.
Sajnos a kemencenyílás feletti tapasztott felület a boltozat megmaradt sarkával együtt figyelmetlenség miatt elpusztult. A boltozat ezen részének jelzésére az innen származó téglákat visszaépítve ezen a szakaszon rekonstruáltuk a vegyes, váltakozva tégla– és vályog sorokból rakott szerkezetet.
A boltozat egésze – egyelőre – nem kapott felületkezelést, érzékelteti, hogy egy rekonstrukciót láthatunk.
A pitvarban és a konyhában elkészült az új – az eredeti földpadlótól eltérő – téglapadló.
A kavicsfeltöltésen és geotextílián homokba rakott szorított fugás kisméretű tégla padló egyszerűségével és egyneműségével közel áll a földpadlók minőségéhez és megjelenéséhez – a ház kamrájában már korábban ilyen padló készült.
A ház külső megjelenésének meghatározó része a nádtető, amely 2018-ban szintén elkészülhetett, a hozzá tartozó szegélydeszkázatokkal együtt.
A nádtetőt és a deszkázatot igyekeztünk pontosan a 2000-es és 2005-ös felmérésekre támaszkodva helyreállítani. A lécezés az eredetivel azonosan 5x5 cm-es keresztmetszetű riglikből készült, a mai szokásoknak – és a piacon elérhető nád hosszának – jobban megfelelve az eredetinél sűrűbb osztással.
A nádazás rögzítése új módszerrel, felülről a lécbe fúrt csavarokhoz való leszorítással történt, ami a munkát meggyorsította, ugyanakkor sűrűbb, erősebb rögzítést is lehetővé tett. Ezt a modern módszert a mesterek Írországból hozták magukkal.
A tető szegélydeszkázatát tartó eredeti, egyszerű kovácsolt vas elemeket sikerült szinte hiánytalanul megőrizni és visszahelyezni, az oromzat tetején kettéhajló, két csúcsban – vagy állatfejben – végződő középső rögzítővel együtt.
A nádtető alja és a falkorona közötti rést ki kellett tapasztani a tető mindkét eresze mentén, ezután meszeltük újra a külső falakat.
Végül, a házon három jelentős asztalosmunka is megvalósulhatott. A ház hátsó ablaka külső díszített lécborításának visszahelyezésére, a hiányzó elemek pótlására most kerülhetett sor.
A tornác deszka mellvédet kapott. A mellvéd eredeti formájára nem volt adatunk (az utolsó fennmaradt, agyaggal tapasztott mellvéd egy acéldrótokkal merevített másodlagos szerkezet volt), így egy egyszerű, takaróléces megoldás készült. A nagyszoba hajópadlója kavicsfeltöltésen és párnafákon fekszik, anyaga és szélessége a kis szoba már elkészült padlójával azonos.
Míg a nagyszobában megtartottuk és felújítottuk a kemencét, az új, a kemence felett a falba rejtett füstelvezető cső bekötésével, addig a kisszobában végül lemondtunk a már régen lebontott kemence rekonstrukciójától, és a legutolsó állapothoz közeli megoldáshoz tértünk vissza.
A szobában – amely utolsó korszakában lakókonyha volt – egy cserepes sparhelt állt. Most egy hasonló jellegű, kicsi és egyszerű, főzőlapos öntött vas kályhát helyeztünk el és állítottunk működésbe itt.
A 2018-ban elvégzett munkák és 2019-ben folytatódó utómunkálatok révén a ház felújítása nagyrészt elkészült. Még nyílászárók felújítására, a mellvéd és a lábazat színezésére van szükség.
A felújítást bemutató teljesebb képválogatás itt található.
2020 elejére végre elkészültek az első felújított berendezési tárgyak.
2019 őszén és 2020 év elején Dezső Lajosné nagylelkű támogatásának és figyelmének köszönhetően visszakerült a házba Kertész Mihály hagyatékából jónéhány tárgy, amelyek eredetileg a berendezéséhez tartozhattak. Ezeket a tárgyakat egy külön bejegyzésben mutatjuk be részletesebben.
A felújított ház szálláshelyként működik, emellett a látogatók, érdeklődők számára is nyitott marad, amit eredeti berendezési tárgyak, látogatói információk és kulturális programok, vezetések segítenek elő.
Az felújítási munkákat a Lechner Lajos Tudásközpont – Miniszterelnökség Népi Építészeti Programja, Rácz Miklós és Kun Mária (Budapest), Tiszaföldvár Város Önkormányzata támogatták anyagilag. A ház Tiszaföldvár helyi védelem alatt álló műemléke. A munkákban nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak továbbá, a teljesség igénye nélkül: Ács Sándor, Busi és Dorogi Kft, Béres Mária múzeumigazgató (Tiszazugi Földrajzi Múzeum), Horváth István, Mészáros János, Bede Gábor, Nagy Mihályné (Tiszaföldvár), Pásztor Lajos (Pásztor Tüzép, Martfű), Mészáros Tüzép (Tiszaföldvár).
A kivitelezésben közreműködő mesterek:
Hegedüs Antal kőműves (Tiszaföldvár)
Orosz Zoltán ács (Tiszaföldvár)
Kiss Árpád nádtetőkészítő mester és csapata (Szegvár)
Búcsús József kályhás (Martfű), és Bana Gyula kemenceépítő, kályhás (Kisújszállás)
Dezső László asztalos (Tiszaföldvár)
Horváth István lakatos (Tiszaföldvár)
