A nagyjából 3-4 méterre kiemelkedő, egyenetlen magasságú felület a Tisza által hordott üledékből állt össze, ilyen hordalékdombokon állnak a Tisza-mente települései. A régi Tiszaföldvár háromszög alakja két néhány ezer éves folyóág összemetsződéséből keletkezett. A folyóágak már holtággá váltak és feltöltődtek, helyüket csak a sík enyhe domborzata érzékelteti és a bennük vizes időben felemelkedő vízállás. A település által belakott kiemelkedő felszínt a hepehupás sík, a Tisza által évezredekig elöntött ártér veszi körül.
A folyó menti településeken járva térérzékelésünket ez a környezet határozza meg, az utolsó kertek mögött kitáruló szabad táj, a meredek lejtővel felnyíló természetes sík. A sáros és felszántott földek és dűlőutak birodalmát a művelt kertektől és házaktól partoldal és jól feltűnő mezsgye választja el. Bent, a településen a rendelkezésre álló tér természettől fogva behatárolt, az utcácskák és zugok ésszerű módon használják ki a helyet.
Geológiai fúrásokra lenne szükség, hogy megállapítsuk, hogy a falutól keletre és nyugatra húzódó egykori holtmedrek egyik vagy másika 4, 8 vagy éppen 12 ezer éves, az azonban biztos, hogy a falu kiemelkedése ezeknél nem fiatalabb geológiai képződmény. A hely, ahol ma a falu házai állnak, letelepedésre alkalmas, amióta az első földművelők megjelentek a Tisza mentén, ezért van, hogy mind az őskori, mind az Árpád-kori telepesek leletei előkerültek a telken.
A Gulyás-ház telke az egykori falu - ma város - északi csücskében, a háromszög hegyes csúcsának nyugati felén fekszik. A telek alsó fele az ártéri sík, ma szántóföldek, a felső telekrész, ahol az épületek állnak, a település lakott felső szintjének része.
A meglevő állapot helyszínrajza, 2007.
