Még abban az évben egy felmérés készítésekor ott jártam és a szemben lakó szomszéd néni mesélte, hogy ez a szabadkéményes ház, s egy kezdeményezés indult, hogy tájházzá alakítsák. Abban az évben kétszer jártam Székelyföldön, össze tudtam hasonlítani a fennmaradt hagyományos épületek arányát, minőségét, állapotát ott és itt. Nagyon indokoltnak láttam védeni és megtartani a környezetével együtt szinte érintetlenül megmaradt, a táj és település jellegzetes kapcsolatát őrző házat.
A következő évben a tulajdonosokkal, majd Földváron élő rokonukkal, Kertész Mihály bácsival felvettem a kapcsolatot, akivel 2000-ben év elején bejártam a házat. Felvettem a kapcsolatot a tulajdonosokkal, a Gulyás család Vezsenyben illetve Kunszentmártonban élő leszármazottaival is, akik elvileg szintén támogatták a ház megmentését és nem álltak útjába az erre tett lépéseknek. .
1999. karácsonyán készítettem ezt a havas képet a házról. Ennél jobban azóta sem sikerült megragadni a ház hangulatát és karakterét.
2000 tél végén készítettem egy sorozat fotót:
A nagyszoba mennyezete
A kisszoba mennyezete
Az utcai homlokzat
A házban elsősorban az értékeit láttam, ahol a károsodások nem érintették a lényeget. Úgy láttam, legfontosabb teendő a tetőjavítás, ezért 2000 februárjában felmérést készítettem a két oromfalról, hogy a beavatkozás esetére ezek már rendelkezésre álljanak.
Tavasszal a tulajdnosokkal való előzetes egyeztetés után fóliát vásároltam és a nádtető rossz állapotú részein helyeztem el átmeneti megoldásként, mert bíztam a közeli továbblépésben. A tetőre való feljutáshoz az önkormányzati KHT-tól kaptam segítséget, a fólia felrakásában húgom segített.
A dolgok azonban ezután kedvezőtlenül alakultak. Úgy tűnt, a helyi döntéshozók számára kevés, ha valaki szakmailag tesz kezdeményezést az ügyért, a tulajdonosok pedig nem álltak ki határozottam a megőrzés mellett. A Műemlékvédelmi Hivatal szakértője a tulajdonosok pozitív hozzáállását hiányolta és ezért nem támogatta a védettségre való felterjesztést. Az önkormányzatnál az ideiglenes védőtetőre, a Műemlékvédelmi Hivatalnál a védésre, később ugyanebben az évben különböző megyei vállalkozásoknál az ideiglenes fedés szponzorálásáért tett kezdeményezéseim nem voltak eredményesek. Lassan tisztázódott, hogy a műemlékvédelem sokkal járatlanabb út az országnak ezen a részén, kevésbé van a köztudatban, hogy mi lehet érték, és azokért mit, hogyan lehet tenni. Ennek különféle, egymással összefüggő okai vannak: a műemléki topográfia és felmérés felületesen érintette a könyéket, az országos jelentőségű emlékek ritkák, ezért kevés figyelmet kapott a terület, emiatt azután a kevésbé rangos emlékek sem kaptak védelmet. Műemlékes szakemberek alig fordultak/fordulnak meg erre, így a kölcsönös tájékozódásra is kevés a lehetőség.
