Biztos, hogy több rétegű régészeti lelőhelyen áll a ház, és csak sejtjük, hogy az utóbbi két-háromszáz évben, de talán sokkal régebb óta a mostanival azonos elhelyezkedésű elődei állhattak itt. Remélhetőleg lesz lehetőség módszeres, az előzményeket feltáró régészeti kutatásra a ház környezetében.
A régészeti szemlélődés egyik járatlanabb, ám kézenfekvő megközelítése a ház történetének a közelmúltban lezárult korszakára irányulhat. A ház addig folytonos hagyományos használata az 1990-es évek közepe táján megszakadt. Minden lelet, tárgyi emlék, megfigyelés a felszíntől kiindulva visszafelé haladva először a közelmúltról vall és csak később kerülne szemünk elé az egyre régebbi korok nyomai.
Minden tárgy egy történetet mesél el
Az épületben, amikor pusztulásnak indult, sokféle tárgy, értékesebb és értéktelenebb felszerelési, berendezési és használati eszköz, alkatrész, lom maradt. Ezek már a ház első kitakarításakor, a törmelék elhordásakor előkerültek és jó részüket ki is dobtuk, az akkori sürgetően szükséges beavatkozások közepette. Jópárat félretettünk azonban és később váratlan helyekről kerültek elő újabb, nem sejtett tárgyak is.
Ez a kép egy stájerországi kirándulóhelyet ábrázoló színezett fénykép a 20. század első évtizedeiből. A ház utolsó lakójáról, Divós Rózáról tudjuk, hogy 1909-ben Alsó-Ausztriában a Duna mellett született és állítólag ott is nőtt fel. Valószínű, hogy ehhez a helyhez, ehhez a képhez egy személyes, fiatal kori emléke fűződhetett.
Meglepőbb és váratlanabb volt az a bőröv, ami még a házban való munkával töltött első hónapokban került elő a padláson. Történetét tekintve, melynek során a Gulyás-házba jutott, legfeljebb találgathatunk. Erdélyi román ünnepi viselet része, nagyon értékes darab volt a maga idejében és környezetében. Készíttetőjének nevét (Ioan Bancu-1897)is belehímezték, s ezt utólag egy tulajdonosváltáskor letakarták.
Szintén a padláson került elő ez a szénavágó szerszám, amely már az itt lakó családra utal. Bevésett felirata: Gujás János 1873
Az egyik igen érdekes tárgyi emlék az a kard, amely a padláson, a törmelék alatt hevert. A képen már restaurálva látható. A kard minden bizonnyal Kertész Mihálytól, Gulyás János vejétől származhat, aki Budapesten csendőr volt.
Szintén az udvaron, a sarasgödör kiásása során került elő az egyik legfontosabb lelet, egy Árpád-kori cserépbogrács peremtöredéke. A lelet arról tanúskodik, hogy a telek vagy a környéke az Árpád-korban már lakott lehetett.
